Abonyi Lajos, születési nevén nevén zsarolyáni Márton Ferenc József (Kisterenye, 1833. január 9. – Abony, 1898. április 28.) magyar író, földbirtokos.

 

Abonyi Lajos

Az 1890-es években (Ellinger Ede felvétele)

Született

Márton Ferenc

1833. január 9.[1]

Kisterenye

Elhunyt

1898. április 28. (65 évesen)

Abony

Állampolgársága

magyar

Gyermekei

Márton Lajos

Foglalkozása

író

 

Élete

A református(!) nemesi származású zsarolyáni Márton család sarja. Apja, zsarolyáni Márton Lajos (1800-1866), uradalmi tiszttartó Kisterenyén,[2] majd abonyi birtokos, anyja, zsarolyáni Márton Terézia (1800-1878) volt.[3][4] 1842-ben édesapja, Márton Lajos, Abonyban földbirtokot vásárolt, s a család odaköltözött. Az alsó gimnáziumi osztályokat Kecskeméten végezte, ekkor volt Jókai Mór rajztanítványa. 1847-ben a pesti evangélikus líceumban, 1848-ban a kecskeméti református kollégiumban folytatott filozófiai tanulmányokat. Itt Baksay Sándorral együtt szerkesztette a Korány című diáklapot. A szabadságharcban – 15 éves korában – mint ún. mozgó nemzetőr vett részt. 1852-ben fejezte be jogi tanulmányait. 1853-tól Abonyban apjával, majd 1861-69 között önállóan gazdálkodott, mellette irodalommal foglalkozott. 1861-től megyei aljegyzői, 1967-72 között gyámfelügyelői tisztséget is viselt. 1867-től a Kisfaludy Társaság, 1876-tól a Petőfi Társaság tagja volt.

 

Eseménytelen életének, amely látszatra semmiben sem különbözött sok ezer középbirtokosétól, három fókusza volt: Abony, a népköltészet és a színház. Gyermekkori élményei a palócsághoz fűzték, de leginkább az Alföld nőtt a szívéhez, hiszen több mint félszázadon át élt a Pest megyei Abonyban, mint a nagyközség népszerű „Márton tekintetes ura”. Annyira lokálpatrióta volt, hogy felvette az Abonyi nevet, s öregkorában elkészítette lakóhelye monográfiáját (nyomtatásban még nem jelent meg) és sokszor emlékezett vissza falujának a szabadságharc alatti megpróbáltatásaira is. Patriarkális megyei hivatalnokként élt, de abból magasan kiemelkedve.

 

Társadalmi osztálya átlagából kiemelte vágya a parasztság megismerésére és megértésére. Rajongott a népköltészetért, gyűjtött is belőle a Kisfaludy Társaság megbízásából, neki köszönhetjük a Kodály Zoltán Háry Jánosából közismert Sej, Nagyabonyban csak két torony látszik kezdetű szép dal lejegyzését. A folklór szeretete és bizonyos drámai látásmód vitte a színházhoz, amelynek számos népszínművet írt a hatvanas évek végétől kezdve egészen haláláig. Maradandó értékű alkotása az 1873-ban keletkezett A betyár kendője c. népszínműve, amelyben a kecskeméti Ónodi Kulcsár-Nagy Andrásné házát és lakóit is megjelenítette a színpadon. Évtizedeken át szívesen játszották színházaink.

 

 

A fonó krónikája

Számos elbeszélést és regényt is írt. A múlt század utolsó éveiben és a századfordulón az alföldi népélet idillikus hangú, patriarkális szemléletű ábrázolójaként az egyik legolvasottabb író volt. Irodalmi levelezését fia, Márton Lajos régész (1876-1931) 1911-ben a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, hét levél azonban a kecskeméti városi könyvtárba került, napjainkban a Városi Levéltárban tekinthetők meg.

 

Irodalmi munkássága

Az irodalomba Nagy Ignác vezette be, első írása 1850-ben - még egyetemi tanulmányai alatt - jelenik meg. Ettől kezdve rendszeresen közli őket a Hölgyfutár, a Nővilág, a Budapesti Hölgy-Divatlap, az Ország Tükre, a Fővárosi Lapok, valamint a Magyarország és a Nagyvilág. Idealizált regényeiben és novelláiban az alföldi nép életét ábrázolja. Pályája elején és végén történelmi regényeket is írt. Eötvös József és Jókai Mór műveinek hatása alatt alkotott nagyregényei a kor szociális kérdéseivel (pl. a zsidók egyenjogúsítása) foglalkoztak. Kisregényei, elbeszélései gyakran népköltészeti ihletésűek, írásainak témája gyakran népballadán alapul. Népszínműveket is írt, amelyek közül többnek Blaha Lujza volt a főszereplője. "Az ő történeteinek talaja, alakjai, alakjainak gondolat világa, érzései, mind ebből a földből termettek, a magyar föld illatát lehelik felénk, azt, ami magyar volt, és örökké magyar is fog maradni. Éppen ezért munkái nincsenek alávetve a múló divatoknak. Valahányszor vissza akarunk térni az ősi forráshoz, mindig vissza fogunk térni Abonyi írásaihoz..." - írta róla kiadója, Révai Mór János.[5]

 

A 19. sz. vége és a 20. sz. eleje egyik legnépszerűbb írója volt, kortársai szinte már Jókaihoz és Mikszáthhoz mérték. Halála után tíz éven belül megjelent húszkötetes életműsorozata (Abonyi Lajos munkái, szecessziós vászonkötésben, 1905–1907). Művei iránti érdeklődés a két világháború között megritkult. Részletező, dagályos stílusú regényei, elbeszélései nehéz olvasmányok, parasztábrázolása, rusztikus és népszínművi darabjai kerülik a végső drámai összecsapást. A nála fellelhető népszokások, babonák, saját gyűjtése eredményei, így írásainak többségét a folkloristák ma is haszonnal olvashatják. Abonyi kúriáján vendégül látta a magyar irodalmi és színházi élet legismertebb szereplőit (Arany János, Balázs Sándor, Szigligeti Ede, Blaha Lujza és Jászai Mari), de maga nem folyt bele a fővárosi irodalmi életbe. Jókai is gyakran időzött náluk; ő volt fiának, Márton Lajosnak a nevelője (megfestette a gyermek Márton Lajos arcképét is).

 

Emlékezete

 

dombormű a kisterenyei Gyürky–Solymossy-kastély előtt

1891-ben róla nevezték el a Budapest, Istvánmezőn az Abonyi utcát.

Kecskeméthez való kötődéseiről a város rendszeresen megemlékezik. Születésének 175. évfordulóján, 2008-ban a Hírös Naptár című helyi értékőrző havilap részletesen bemutatta Abonyi Lajos életét, munkásságát.

Abonyban 1905-ben közadakozásból szobrot (Jankovich Gyula alkotása) emeltek tiszteletére, később a helytörténeti múzeumot róla nevezték el.[6]

Abonyban születése centenáriumát, 1933-ban ünnepségsorozattal megünnepelték.

kisterenyei szülőházára is ekkor került fel az emléktábla, a róla elnevezett utcában.

Az abonyi református temetőben sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2010-ben). Az abonyi tiszti kaszinóban arcképe volt látható (Thury Gyula festménye). Emlékét fia munkásságáéval együtt őrzi az Abonyi Lajos Múzeum (1959; kiállítóhely 2003. okt. 28-án lett)

Az Abonyi Lajos Alapítvány, ill. az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára őrzi több drámájának kéziratát és súgókönyvét.

Domborműve áll a kisterenyei Gyürky–Solymossy-kastély parkjában is.

Epikai művei Szerkesztés

Nílus forrásai, „fordított beszély”, Hölgyfutár, 1850

A szenvedély vértanúja, „önálló beszély”, Korányi-féle Losonczi album, 1851 (a cenzúra lefoglalta)

Itt a szép Alföldön (elbeszéléskötet)

A sári bíró leánya (novella)

Szegény Szűcs Marcsa (novella)

Észak csillaga. Történeti regény. I–II. köt. (Pest, 1855)

Regék a kandalló mellett. Beszélyek. I–II. köt. (Pest, 1857)

Regék a pásztortűz mellett. Beszélyek. I–II. köt. (Pest, 1857)

Az egyetem pallosa. Regény. I–III. köt. (Pest, 1859)

A mi nótáink. Regény. I–IV. köt. (Pest, 1864)

Kenyér és becsület. Regény. I–III. köt. (Pest, 1865)

A fonó krónikája. Beszélyek a magyar népéletből. I–III. köt. (Kecskemét, 1872; 2. kiad. Bp., 1882; 3. kiad. 1891)

A betyár kendője Népszínmű, dalokkal. (A Nemzeti Színház könyvtára. 32. Bp., 1872; 2. kiad. 1900?, kalózkiadás: Cleveland, é. n.; műkedvelők sz. átd.: Rass Károly. Kolozsvár, 1924)

Panna asszony leánya. Népszínmű 3 felvonásban, dalokkal. (Bp., 1875)

Itt a szép Alföldön. Népies elbeszélések. (A Petőfi Társaság kiadványai. 6. Bp., 1878)

A fekete kutya. Elbeszélés. (Az Athenaeum olvasótára. Bp., 1880; 2. kiad. 1881)

Az özvegy tehénkéje. Elbeszélés. (Bp., 1882; 2. kiad. 1885)

Az elveszett nóta. Igaz történet a magyar művészvilágból. (Bp., 1882)

Magduska öröksége. Regény. I–II. köt. (Egyetemes regénytár. Bp., 1886; 2. kiad. 1890; 3. kiad. 1896; 4. kiad. 1903)

Az utolsó kuruczvilág. Regény. I–III. köt. (Bp., 1886–1887; 2. kiad. 1888)

A „pénzes molnár” románca. Beszély. (Egyetemes regénytár. Bp., 1889)

Az utolsó Radák. Radák Katalin, magyarbényei br. Rétyi Antos Jánosné emlékezete. Ádám Kálmán, Czeglédi János és Szánthó Elek gyászbeszédeivel. (Bp., 1897)

Posztumusz kiadásai Szerkesztés

A felejthetetlen barát. Regény. (Az Athenaeum olvasótára. Bp., 1899)

A tyukodi prókátor kliensei. (Jeles elbeszélők kincsestára. Bp., 1900)

Jókai Mórról. (Új Idők, 1905)

A. L. munkái. I–XX. köt. Sajtó alá rend. Endrődi Sándor. (Bp., 1905–1907)

Ágról ágra. Elbeszélések. Ill. Pogány Willy. (Révai magyar klasszikusai. Bp., 1906)

Kandalló mellett. Elbeszélések. Ill. Pogány Willy. (Révai magyar klasszikusai. Bp., 1906)

A mi nótáink. Regény. I–II. köt. Ill. Sarkadi Emil. (Révai magyar klasszikusai. Bp., 1906)

Apró regények. I–II. köt. Ill. Gara Richárd. (Révai magyar klasszikusai. Bp., 1906)

Kenyér és becsület. Elbeszélések. I–II. köt. Ill. Garay Ákos. (Révai magyar klasszikusai. Bp., 1906)

Tarlóvirágok. Elbeszélések. Ill. Pogány Willy. (Révai magyar klasszikusai. Bp., 1906; új kiad. 1957)

Pásztortűz. Regény. I–II. köt. Ill. Garay Ákos. (Révai magyar klasszikusai. Bp., 1907)

Emlékek. Elbeszélések, visszaemlékezések. A. L. arcképével. Ill. Sarkadi Emil. (Bp., 1907)

Itt a szép Alföldön. Népies elbeszélések. Ill. Garay Ákos. (Bp., 1928)

A fonó krónikája. I–II. köt. (Közművelődési Könyvtár. Bp., 1932)

Apró regények. (Közművelődési Könyvtár. Bp., 1932)

Aki olvasta Petőfit. (Írások Petőfiről. Szerk. Lukácsy Sándor. Bp., 1953)

A betyár kendője. (Magyar remekírók. Magyar drámaírók. 19. sz. II. köt. Bp., 1984)

Egy szegény csonka története. („Fényesebb a láncnál a kard.” Elbeszélők 1848–1849-ről. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1985)

A betyár kendője. A szöveget gondozta, szerk. Tarján Tamás. (A magyar dráma gyöngyszemei. Népszínművek. Bp., 2003)

Színművei Szerkesztés

A betyár kendője. Népszínmű dalokkal, 4 felvonásban. (Bem.: Nemzeti Színház, 1873. szept. 24.)

Magduska öröksége. Népszínmű. (Bem.: Népszínház, 1888)

A siroki románc. Népszínmű. (Bem.: Népszínház, 1891. nov. 14.)

A lányasszony. Népszínmű. (Bem.: Népszínház, 1893. jan. 28.)

A férfi sorsa az asszony. Népszínmű. (Bem.: Népszínház, 1897. ápr. 30.)

Bibliográfia

 

 

 

Bátonyterenye további híres szülöttei

 

Id.Szabó István szobrászművész

 

If.Szabó István

 

Görög Zita

 

Tóth Brigitta rádióbemondó

 

 

Forrás:Wikipédia